SR

"Jovan Jovanović Zmaj" ÁI
Szabadka

Ала је леп овај свет...

Iskoláról

Költőről

Közbeszerzés

AZ ISKOLÁRÓL

TÖRTÉNETI   ÁTTEKINTÉS

 

Az épület múltja

1874-ben a tisztelendő nővérek zárdája az elemi iskola megnyitását kérvényezi. A jóváhagyást még az évben megkapják. Abban az időben az iskola csak három teremmel rendelkezett.

1875-ben megkezdődik az épület bővítése. A beiskolázott tanulók létszáma 9O.

1878-ben szükségessé válik az internátus megnyitása.

1898-ban az átszerzés után négy osztályos elemi, valamint bentlakásos, négy osztályos polgári iskola működik az épületben. A két világháború között vallási profilú iskolának ad otthont. A megszállás után tanítóképzéssel foglalkoznak falai közöd. A felszabadulást követő napokban kórházzá alakítják, egy éven belül pedig itt kezdi meg munkáját a kétnyelvű Tanítóképző.

 

Az iskola múltja

A Tanügyi Titkárság (IV. APV 21865 számú) határozata alapján 195o. VIII. 2-án megalakul Szabadkán a 7. számú Elemi Iskola.

Az új iskola székhelyül a Gimnázium épületét jelölik ki. Anyagi es káderkérdések megoldása után szeptember 1o-én megkezdődik a tani tás.

1955. szeptemberében határozat születik az iskola nevének megváltoztatásáról.

A 7. szám helyett választani kell népeink nagyjainak nevei közül. Az iskola kollektívája úgy dönt, hogy nagyságát ez érdemeit figyelembe véve, az ünnepelt gyermekvers – költőt, Zmajt választja az iskola névadójául- Az iskola neve ettől kezdve:  JOVAN JOVANOVIĆ ZMAJ

1965-ban az iskola átszervezése következik, amelynek értelmében bevezetik a kétnyelvű oktatást, szerbhorvát és magyar nyelven.

1958-ban az iskola a korábbi Tánítóképző épületébe költözik, ahol 1959-1964-ig a Tánítóképző Gyakorlójaként működik.

Az iskolának átlag 8oo tanulója van, 3o-32 tagozatban. A munkaközösségben áltagosan 45 tanügyi munkás dolgozik, valamint a szakszolgálat és segédszemélyzet tíz dolgozója.

Vajdaság Tartományi Tanügyi intézete az iskolát, kiváló eredményeit figyelembe véve, a következő kísérletek végrehajtására jogosította fel: környezetnyelv oktatása I. és II. osztályban, kísérleti matematikaoktatás. A kétnyelvű oktatás- a kísérleti munkáért az iskola két dolgozója, Takács Mária és Mohorics Angéla elnyerték a köztársasági Május 25. díjat.

197o-ben kiváló érdemeiért Čava Marković Szabadka Város Októberi díját kapta.

1971-ben iskolánk kiérdemelte az Októberi díjat.

1971-ben Vajdaság Autonóm Tartomány határozata értelmében az iskola megkezdte kísérleti munkáját a pótoktatás terén.TÖRTÉNETI   ÁTTEKINTÉS

 

Az épület múltja

1874-ben a tisztelendő nővérek zárdája az elemi iskola megnyitását kérvényezi. A jóváhagyást még az évben megkapják. Abban az időben az iskola csak három teremmel rendelkezett.

1875-ben megkezdődik az épület bővítése. A beiskolázott tanulók létszáma 9O.

1878-ben szükségessé válik az internátus megnyitása.

1898-ban az átszerzés után négy osztályos elemi, valamint bentlakásos, négy osztályos polgári iskola működik az épületben. A két világháború között vallási profilú iskolának ad otthont. A megszállás után tanítóképzéssel foglalkoznak falai közöd. A felszabadulást követő napokban kórházzá alakítják, egy éven belül pedig itt kezdi meg munkáját a kétnyelvű Tanítóképző.

 

Az iskola múltja

A Tanügyi Titkárság (IV. APV 21865 számú) határozata alapján 195o. VIII. 2-án megalakul Szabadkán a 7. számú Elemi Iskola.

Az új iskola székhelyül a Gimnázium épületét jelölik ki. Anyagi es káderkérdések megoldása után szeptember 1o-én megkezdődik a tani tás.

1955. szeptemberében határozat születik az iskola nevének megváltoztatásáról.

A 7. szám helyett választani kell népeink nagyjainak nevei közül. Az iskola kollektívája úgy dönt, hogy nagyságát ez érdemeit figyelembe véve, az ünnepelt gyermekvers – költőt, Zmajt választja az iskola névadójául- Az iskola neve ettől kezdve:  JOVAN JOVANOVIĆ ZMAJ

1965-ban az iskola átszervezése következik, amelynek értelmében bevezetik a kétnyelvű oktatást, szerbhorvát és magyar nyelven.

1958-ban az iskola a korábbi Tánítóképző épületébe költözik, ahol 1959-1964-ig a Tánítóképző Gyakorlójaként működik.

Az iskolának átlag 8oo tanulója van, 3o-32 tagozatban. A munkaközösségben áltagosan 45 tanügyi munkás dolgozik, valamint a szakszolgálat és segédszemélyzet tíz dolgozója.

Vajdaság Tartományi Tanügyi intézete az iskolát, kiváló eredményeit figyelembe véve, a következő kísérletek végrehajtására jogosította fel: környezetnyelv oktatása I. és II. osztályban, kísérleti matematikaoktatás. A kétnyelvű oktatás- a kísérleti munkáért az iskola két dolgozója, Takács Mária és Mohorics Angéla elnyerték a köztársasági Május 25. díjat.

197o-ben kiváló érdemeiért Čava Marković Szabadka Város Októberi díját kapta.

1971-ben iskolánk kiérdemelte az Októberi díjat.

1971-ben Vajdaság Autonóm Tartomány határozata értelmében az iskola megkezdte kísérleti munkáját a pótoktatás terén.TÖRTÉNETI   ÁTTEKINTÉS

 

Az épület múltja

1874-ben a tisztelendő nővérek zárdája az elemi iskola megnyitását kérvényezi. A jóváhagyást még az évben megkapják. Abban az időben az iskola csak három teremmel rendelkezett.

1875-ben megkezdődik az épület bővítése. A beiskolázott tanulók létszáma 9O.

1878-ben szükségessé válik az internátus megnyitása.

1898-ban az átszerzés után négy osztályos elemi, valamint bentlakásos, négy osztályos polgári iskola működik az épületben. A két világháború között vallási profilú iskolának ad otthont. A megszállás után tanítóképzéssel foglalkoznak falai közöd. A felszabadulást követő napokban kórházzá alakítják, egy éven belül pedig itt kezdi meg munkáját a kétnyelvű Tanítóképző.

 

Az iskola múltja

A Tanügyi Titkárság (IV. APV 21865 számú) határozata alapján 195o. VIII. 2-án megalakul Szabadkán a 7. számú Elemi Iskola.

Az új iskola székhelyül a Gimnázium épületét jelölik ki. Anyagi es káderkérdések megoldása után szeptember 1o-én megkezdődik a tani tás.

1955. szeptemberében határozat születik az iskola nevének megváltoztatásáról.

A 7. szám helyett választani kell népeink nagyjainak nevei közül. Az iskola kollektívája úgy dönt, hogy nagyságát ez érdemeit figyelembe véve, az ünnepelt gyermekvers – költőt, Zmajt választja az iskola névadójául- Az iskola neve ettől kezdve:  JOVAN JOVANOVIĆ ZMAJ

1965-ban az iskola átszervezése következik, amelynek értelmében bevezetik a kétnyelvű oktatást, szerbhorvát és magyar nyelven.

1958-ban az iskola a korábbi Tánítóképző épületébe költözik, ahol 1959-1964-ig a Tánítóképző Gyakorlójaként működik.

Az iskolának átlag 8oo tanulója van, 3o-32 tagozatban. A munkaközösségben áltagosan 45 tanügyi munkás dolgozik, valamint a szakszolgálat és segédszemélyzet tíz dolgozója.

Vajdaság Tartományi Tanügyi intézete az iskolát, kiváló eredményeit figyelembe véve, a következő kísérletek végrehajtására jogosította fel: környezetnyelv oktatása I. és II. osztályban, kísérleti matematikaoktatás. A kétnyelvű oktatás- a kísérleti munkáért az iskola két dolgozója, Takács Mária és Mohorics Angéla elnyerték a köztársasági Május 25. díjat.

197o-ben kiváló érdemeiért Čava Marković Szabadka Város Októberi díját kapta.

1971-ben iskolánk kiérdemelte az Októberi díjat.

1971-ben Vajdaság Autonóm Tartomány határozata értelmében az iskola megkezdte kísérleti munkáját a pótoktatás terén.TÖRTÉNETI   ÁTTEKINTÉS

 

Az épület múltja

1874-ben a tisztelendő nővérek zárdája az elemi iskola megnyitását kérvényezi. A jóváhagyást még az évben megkapják. Abban az időben az iskola csak három teremmel rendelkezett.

1875-ben megkezdődik az épület bővítése. A beiskolázott tanulók létszáma 9O.

1878-ben szükségessé válik az internátus megnyitása.

1898-ban az átszerzés után négy osztályos elemi, valamint bentlakásos, négy osztályos polgári iskola működik az épületben. A két világháború között vallási profilú iskolának ad otthont. A megszállás után tanítóképzéssel foglalkoznak falai közöd. A felszabadulást követő napokban kórházzá alakítják, egy éven belül pedig itt kezdi meg munkáját a kétnyelvű Tanítóképző.

 

Az iskola múltja

A Tanügyi Titkárság (IV. APV 21865 számú) határozata alapján 195o. VIII. 2-án megalakul Szabadkán a 7. számú Elemi Iskola.

Az új iskola székhelyül a Gimnázium épületét jelölik ki. Anyagi es káderkérdések megoldása után szeptember 1o-én megkezdődik a tani tás.

1955. szeptemberében határozat születik az iskola nevének megváltoztatásáról.

A 7. szám helyett választani kell népeink nagyjainak nevei közül. Az iskola kollektívája úgy dönt, hogy nagyságát ez érdemeit figyelembe véve, az ünnepelt gyermekvers – költőt, Zmajt választja az iskola névadójául- Az iskola neve ettől kezdve:  JOVAN JOVANOVIĆ ZMAJ

1965-ban az iskola átszervezése következik, amelynek értelmében bevezetik a kétnyelvű oktatást, szerbhorvát és magyar nyelven.

1958-ban az iskola a korábbi Tánítóképző épületébe költözik, ahol 1959-1964-ig a Tánítóképző Gyakorlójaként működik.

Az iskolának átlag 8oo tanulója van, 3o-32 tagozatban. A munkaközösségben áltagosan 45 tanügyi munkás dolgozik, valamint a szakszolgálat és segédszemélyzet tíz dolgozója.

Vajdaság Tartományi Tanügyi intézete az iskolát, kiváló eredményeit figyelembe véve, a következő kísérletek végrehajtására jogosította fel: környezetnyelv oktatása I. és II. osztályban, kísérleti matematikaoktatás. A kétnyelvű oktatás- a kísérleti munkáért az iskola két dolgozója, Takács Mária és Mohorics Angéla elnyerték a köztársasági Május 25. díjat.

197o-ben kiváló érdemeiért Čava Marković Szabadka Város Októberi díját kapta.

1971-ben iskolánk kiérdemelte az Októberi díjat.

1971-ben Vajdaság Autonóm Tartomány határozata értelmében az iskola megkezdte kísérleti munkáját a pótoktatás terén.TÖRTÉNETI   ÁTTEKINTÉS

 

Az épület múltja

1874-ben a tisztelendő nővérek zárdája az elemi iskola megnyitását kérvényezi. A jóváhagyást még az évben megkapják. Abban az időben az iskola csak három teremmel rendelkezett.

1875-ben megkezdődik az épület bővítése. A beiskolázott tanulók létszáma 9O.

1878-ben szükségessé válik az internátus megnyitása.

1898-ban az átszerzés után négy osztályos elemi, valamint bentlakásos, négy osztályos polgári iskola működik az épületben. A két világháború között vallási profilú iskolának ad otthont. A megszállás után tanítóképzéssel foglalkoznak falai közöd. A felszabadulást követő napokban kórházzá alakítják, egy éven belül pedig itt kezdi meg munkáját a kétnyelvű Tanítóképző.

 

Jovan Jovanović Zmaj

Jovan Jovanović Zmaj (született: Jovan Jovanović; Újvidék, 1833november 24. – Kamanc1904június 3.) szerb költő.

Élete

Családja közeli sógorságban áll Milánnal, Szerbia egykori királyával. A középiskolákat Újvidéken, Halason és Pozsonyban, jogi tanulmányait pedig Pesten, Prágában és Bécsben végezte. 1861-ben az alkotmányos éra fellendülésével aljegyzőjévé választotta, ő azonban nem érezvén magában hivatást a közigazgatási pályához, csakhamar leköszönt és kizárólag az irodalommal foglalkozott. 1863-ban a Matica szerb irodalmi társaság a budapesti Thököly-féle intézet felügyelőjévé választotta. Az egyetemen az orvosi kurzust elvégezte, letette az orvosi szigorlatokat. Később Belgrádban mint kerületi orvos élt. A szerb szkupstina 4000 frank évi tiszteletdíjat szavazott meg neki.

Munkássága

Irodalmi működése az 1849-ik évvel kezdődik. Lírai dolgozatai már ekkor feltűnést keltettek. Későbbi munkássága és lángoló szerelme nejéhez, Licsanin Rózához, majd ennek elveszte fölötti igaz fájdalma megteremtették a szerb költészet igazgyöngyeit, és költőjüket a szerb nép Petőfijévé avatták. Széleskörű munkásságot fejtett ki az irodalom többi ágaiban is. A Neven (Peremér, Borongó virág) című gyermeklapot 1880-90-ben és aJavor (Jávorfa, ebből a fából szokták a guszlát csinálni) szépirodalmi lapot 1862-63-ban Jovanović alapította, versei és prózai dolgozatai pedig mindkét lapot elterjedtté tették a szerb olvasóközönség körében. 1857-ben jelent meg Jovanović szerb fordításában Arany János Toldija, s a kritika egyhangúlag ugy nyilatkozott, hogy a fordítás szépségei mit sem engednek az eredetinek. Ezt követték 1860-ban Petőfi Sándor János vitéze; 1870-ben Arany Toldi estéje és 1878-ban Murány ostroma; 1890-ben pedig Madách ImreAz ember tragédiája készült el nem kevésbé kitűnő fordításban. Fordított még kisebb költeményeket Petőfitől, Gyulaitól, Jókaitól, Aranytól (Walesi bárdok), Garaitól (Kont), Czuczortól, Tóth Kálmántól. Németből számos kisebb dolgozaton (főleg Heine-i dalokon) kívül 1861-ben Hafiz és Bodenstedt után a Keleti gyöngyöknek és Mirza Schaffy dalainak remek fordításával ajándékozta meg a szerb irodalmat. Fordított még sok dalt Bérangerből, Enoch Ardent Tennysontól (1880), a Démont Lyermontofftól (1864). Jovanović műfordítói tevékenységét és a magyar irodalom ismertetése körül szerzett érdemeit a Kisfaludy Társaság azzal hálálta meg, hogy őt 1867-ben levelező tagjává választotta. Ifjú korában a Komaracot Jovanović dolgozatai tették kedveltté. Pesti tartózkodása alatt 1864-től 1871-ig a Zmajt (jelentése: sárkány) szerkesztette, melynek élcei és humora oly közkedveltségűekké lettek, hogy a lapot a közönség azonosította a szerzővel, így kapta Jovanović a Zmaj melléknevet. 1873-74-ben a Zsizsa (Szikra) élclapot szerkesztette Pancsován, 1878-1889-ben a Sztarmali (A kis okosdi) címűt Újvidéken, 1877-78-ban az Ilustratova Ratna Kronikát (Képes hadi krónika, csataképek, leírások a szerb-török háborúból). 1874. október 20-án ülte meg a szerb nép Jovanović 25 éves írói jubileumát.

Eredeti munkássága három főcsoportra osztható:

  1. líra (szerelem, hazafiság);
  2. humor és szatíra (szabadelvűség, nemzeti szellem);
  3. gyermekversek (naiv, alakban és tartalomban talán legklasszikusabb művei).

Azonkívül néhány ballada, egy-egy novella és vígjáték. Dalaiból magyar fordításban Pavlovits Jenő adott ki egy gyűjteményt (Zombor, 1875). Magyar tanulmányt róla Hadzsics Antal írt Zmaj Jovanovics János cím alatt a Kisfaludy Társaság Évlapjaiban (24. kötet, 1889-90).

Munkái

 

  • Gyulityi (Rózsák, versek egy kötetbe gyűjtve, 1864);
  • Prvi pokusaji (Első kísérletek, 1871-ig megjelent költeményei, 1871);
  • Saran (A ponty, vígjáték, Jovanović egyetlen drámai műve, 1866);
  • Pevanija (Újvidék, 1882, összes eredeti és fordított, verses és prózai munkáinak díszkiadása);

 

Okt
28
2013